Oxidációs számok meghatározása
Válassz egy vegyületet, és megmutatjuk minden elem oxidációs számát a levezetéssel együtt.
Hányszor akadtál el azon, hogy melyik szabály alapján határozzuk meg egy elem oxidációs számát egy vegyületben? Pontosan erre való ez az oldal.
Oxidációs szám — meghatározási szabályok
- Egy szabad, kötetlen elem atomjának oxidációs száma mindig
0(pl. Fe, O2, Cl2). - Egyszerű (monoatomos) ion oxidációs száma megegyezik az ion töltésével (pl. Na⁺ = +I, Cl⁻ = −I).
- Az oxigén oxidációs száma szinte mindig
−II— kivéve a peroxidokban (pl. H₂O₂), ahol−I. - A hidrogéné szinte mindig
+I— kivéve a fémhidridekben (pl. NaH), ahol−I. - A fluor oxidációs száma minden vegyületben
−I. - Az alkálifémek (Li, Na, K...) oxidációs száma vegyületeikben mindig
+I, az alkáliföldfémeké (Mg, Ca...) mindig+II. - Semleges molekulában az oxidációs számok összege
0; ionban az összeg az ion töltésével egyezik meg.
Gyakori kérdések
Mi az oxidációs szám?
Az oxidációs szám egy formális töltés, amelyet egy atomhoz rendelünk egy vegyületben, feltételezve, hogy a kötő elektronpárok a nagyobb elektronegativitású atomhoz tartoznak. Segítségével nyomon követhető, mely atomok adnak le vagy vesznek fel elektronokat egy reakció során.
Mennyi az oxigén és a hidrogén oxidációs száma?
Az oxigén oxidációs száma a vegyületekben szinte mindig −II (kivéve a peroxidokban, ahol −I). A hidrogéné +I (kivéve a fémhidridekben, ahol −I). Ebből és abból, hogy semleges molekulában az oxidációs számok összege nulla, kiszámítható a maradék elem oxidációs száma.
Mikor használjuk a zárójeles római számot (Stock-jelölés)?
Akkor, amikor egy fém többféle oxidációs állapotban is előfordulhat — például a vas lehet vas(II) vagy vas(III) is. A zárójeles római szám egyértelműsíti, melyik vegyületről van szó.